Borsóleves, tökfőzelék, palacsinta

A borsólevest szeretem. Először körbekerítem borsóval a tányért. Utána egyenként bekapom a borsószemeket. Elég csúnya folt lett az asztalterítőn, de rátolom a tányért, volt folt, nincs folt, folt volt, folt nincs, folt folt, volt volt, nincs nincs.

A galuska a legjobb! Azt hiszem, ha nagy leszek, galuskahalász leszek a háborgó borsóleves-tengeren. Nagy sárgarépaszigetek között fogok hajózni. Egy óriási halászhálóval halászom ki a galuskákat, és hamm, bekapom őket egymás után. Amikor csendesedik a vihar, kikötök a legnagyobb sárgarépán, és megpihenek.

Előveszem a távcsövem, és a partot kémlelem.
A távolban mintha feltűnne valami, mintha látnék valamit, de nem biztos, még nem árulom el, mit látok.
Ezért fejest ugrom a levesbe, és a partra úszom, nem csípi a klór a szememet, mint az uszodában, közben nagyokat kortyolhatok, nem fájdul meg a hasam.

A parton ott vár a tökfőzelék.
A tökfőzelék egészséges. És finom. Azt mondják.
Csak a kapor nem, ami benne van. Meg a tök. Kipiszkálom belőle a kaprot, szétkenem a tányéron a tejfölös főzeléket.
A tökszálakat belelógatom a vizespohárba, tisztára lögybölöm őket. Aztán leadogatom Fülinek, az asztal alá, mert közben ott ülök az asztalnál is. Szerencse, hogy egyszerre több helyen is tudok lenni, meg Füli is.

Hirtelen csúszni kezd a terítő lefelé az asztalról, vele együtt a tányér, és már borul is az egész. A borsólevestenger mellett máris tökfőzelékláp terül el.
Füli a hátára ültet, és komótosan átballag velem a lápon. Közben a távcsövemmel megnézem, hogy ott van-e az a valami, amit láttam. Igen! Gyerünk, Füli, siessünk, ott vannak a palacsintááák!

Füli nagyokat ugrik a tökfőzelékben, akkora lesz, mint egy tigris, és máris a szárazföldön vagyunk, innen már én is oda tudok szaladni, te csak nyalogasd le nyugodtan a bundádról a tökfőzeléket, Füli tigris!

Látom ám, hogy közben a palacsintazabáló ukmukfukkok is a palacsinták felé rohannak. A szuperköpenyem röpít tovább, és én érek oda előbb. Igeeen! Kakaós, diós, túrós, baracklekváros, nutellás. Ennyit meg sem bírok enni. Meghívom az ukmukfukkokat, ők a diósat szeretik, Füli is odaér, ő kapja a túrósat.

A végére egy üres palacsinta marad. A repülő palacsinta. Ráülünk Fülivel, és hazarepülünk!