Ötszavas mese: Karvaly, teafű, somolyog, tejföl, nyegle

Egy hűvös hajnalon a héja, a karvaly, az ölyv, a varjú és sólyom… Ó, bocsánat! Összekevertem a fájlokat! Ez nem a helyesírás munkafüzet! Hm. Akkor maradjon a karvaly!
Szóval egy hűvös hajnalon a karvaly egy faágon üldögélt, épp gyönyörű narancssárga csíkjait nézegette a tó tükrében, mikor civakodó gerlepár telepedett az ág alatti padra.
Persze nem vették észre karvalyunkat, mert akkor biztosan nem telepedtek volna épp a halál torkába.
Bár annyira dühösek voltak egymásra, hogy talán még egy keselyűt sem vettek volna észre.
(Keselyű? Már megint egy „ly”!)
A karvaly még kora reggeli tollászkodását végezte és éhes sem volt annyira, így belehallgatott a galambocskák veszekedésébe. Hát majd leesett a fáról! Megkergült ez a világ, én mondom néktek! – hümmögött magában.
–… és addig áztattad a teafüvet, hogy ihatatlan lett a tea? Érted? Figyelsz rám egyáltalán? Nemcsak keserű lett, de ki is hűlt! És a tejföl, azt meg kint hagytad ebben a hőségben az asztalon, biztos, hogy megbuggyant!
– Galambocskám, dehogy buggyant meg ennyi idő alatt, én buggyanok meg a hőségtől, nem a tejföl! – próbálta meg szelíden turbékolva csitítani párját a gerlefiú.
De ez csak olaj volt a tűzre! Olyan mérges szóáradat zúdult rá, hogy jobbnak látta, ha behúzott nyakkal hallgat.
A karvalynak viszont elege lett. Nem elég, hogy megzavarták a hajnali tollászkodását, ráadásul ilyen hülyeségeket kell hallgatnia a saját faágán.
Amúgy is megéhezett, már csak azon gondolkozott, melyik galambot csípje el.
– Könnyű prédák, csak rájuk esem, és akár egyszerre mindkettőt elkapom!
Lehet, hogy inkább figyelnie kellett volna! Nem figyelt az árnyékra, ami a fa felé suhant, így lett ő a sólyom reggelije.
A galambok meg nem vettek észre az egészből semmit. Még most is ott civakodnak, hacsak közben el nem kapta őket valami ly-os ragadozó madár.