Ötszavas mese: Boszorkány, tündér, levendula, bükkfa, napfény

Margaréta tündér egy óriási bükkfában lakott a Mákszem-rét mellett. Házában csigalépcső vezetett fel a lombkoronához, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az erdőre és a környező hegyekre. Ő most az előtte elterülő rétet nézte, ahová gyógynövényeket ültetett, mivel gyógyító tündér volt.
Kamilla, csalán, citromfű, kakukkfű, zsálya, zsurló, csipkebogyó, borsmenta, körömvirág, levendula, bojtorján, pitypang és még sok más gyógynövény nőtt a réten. Margaréta mindet ismerte, tudta, melyikkel mit lehet gyógyítani. A bükkfa mellett lévő kis házikókban szárította, tárolta a gondosan begyűjtött növényeket és az azokból készült csodacseppeket.
A rétet margaréták vették körül, a tündér erről a virágról kapta a nevét.
Nyári napfényben fürdött a tisztás, az éles fényben Margaréta nem vette észre, hogy valaki besurrant az egyik házikó ajtaján.
Galóca volt az, a boszorkány, aki fertelmes főzeteihez gyakran próbálta a tündértől beszerezni a hozzávalókat. Pedig Margaréta sokszor elmondta már neki, hogy a tündérek növényei boszorkánykézben és boszorkányüstben mindig meglepetést okoznak. Mégis újra és újra próbálkozik!

Csodacsepp, csodacsepp,
ez kell nekem ízibe,
bibircsókom elűzni,
azonnal a zsebembe!

Ezt motyogta magában Galóca, miközben feneketlen mély zsebébe rejtett egy üvegcsét és már szaladt is.
Ezt viszont meglátta Pracli, Margaréta cicája, és máris nyávogott a tündér fülébe.
– Rá se ránts, Pracli! Csak a saját bibircsókjait szeretné eltüntetni, másnak nem okoz vele kárt. De azt megint elfelejtette, hogy a cseppjeim nem valók boszorkánykézbe!
Másnap egy megszeppent boszorka kopogtatott a tündér ajtaján, lefátyolozott arccal.
Margaréta és Pracli egymásra mosolyogtak, a tündér pedig megkérdezte a virágait:
– Ki segít Galócán, a boszorkányon?
Nem tolongtak a jelentkezők, de végül egy nyúlánk, kékeslila virág, a levendula vállalkozott a feladatra, és egy mondókába kezdett:

Ha a bajod fül és torok,
a levendulától
megszűnik a gondod.
Ha nyugtalan vagy,
elkerül az álom,
csakis a levendulát ajánlom.
Izomgörcs és fejfájás,
levendula kell rá,
nem vitás.
Sebgyógyítás, rovarcsípés
levendula az enyhülés.

-Jaj, jaj, jaj! Elég már! Egyik sem az én bajom! – kiáltotta a boszi a fátyol alól.
De a levendula nem zavartatta magát, és folytatta:

Szappan, illatszer, öblítő,
molyirtó és légfrissítő!
Levendula, levendula,
fölösleges aggódnia!

– Azt hiszem, mindenkit meggyőztem arról, hogy a levendula a legfontosabb gyógynövény a világon! – tette hozzá a levendula.
– Engem nem! – mérgelődött a boszorkány.
– Hát mi a bajod, bökd már ki!
– Bibircsók – súgta halkan a boszorkány – De nem egy. Nem kettő. Nem három. Rengeteg!
– Ó! Ne haragudj! A legvégét elfelejtettem! – és a levendula máris folytatta.

Ha a bajod bibircsók,
levendula után jöhet a csók!
Ha bántanak a bibircsókok,
csodacsepp után kaphatsz csókot!

– Akkor tényleg te kellesz nekem! – és már szaladt is volna a levendulás csodacseppes üveggel, ha Margaréta és Pracli  útját nem állja.
– Galóca! Gyermekkorunk óta ismerjük egymást, de még mindig nem jegyezted meg, hogy a cseppjeim nem működnek a kezedben!
Galóca erre nyugton maradt, Margaréta pedig gondosan áttörölgette a boszorka arcát a csodacseppel. A bibircsókok először halványodni kezdtek, majd teljesen eltűntek!
Galócát mintha kicserélték volna! Nagyon hálás volt, megölelte Margarétát, Praclit megsimogatta.
– Vajon ezután Galóca felhagy fondorlatos terveivel? – kérdezte Pracli, miután Galóca elindult hazafelé.
– Nem hiszem! – nevetett Margaréta. De a boszorkányok már csak ilyenek!