Kötögetős

Itt gubbasztok ebben a félhomályos szobasarokban és kötögetek. Hú, de milyen régen kötögetek! Szerintem több kilométer hosszú a sál, ami a végtelenbe kígyózik, legalábbis én már rég nem látom a végét a rossz szememmel.
Semmi mást nem tudok kötni, csak sálat. Két sima, két fordított, két sima, két fordított.
Nagyanyám virtuóz volt, fénykorában a család minden tagjának kötött karácsonyra pulóvert. Ráadásul olyan fonálból, olyan mintával, olyan fazont, olyan színben, amit választottunk! Nem szúrós, szűk, alaktalan, szekrénymélyéresüllyesztőset, hanem pihe-puha csodákat!
Nahát, ebből nálam az maradt, hogy lelkesen kötöm a soha véget nem érő, hosszú-hosszú
sálat, ami majd bebugyolálja, melengeti a világot!
Emlékszem, amikor szinte csikorgott kezemben a két kötőtű, még a nyelvemet is kidugtam, úgy koncentráltam, bökdöstem a szemeket, tekertem ujjamra a fonalat. Hol szűk lett a szem, hol bő, hol elszámoltam, hol leszaladt. Ott lesz később a lyuk. Illetve már azonnal, csak később sokkal jobban látszik és sokkal nehezebb visszabontani, felszedni, újrakötni.
Ezért kell nagyon vigyáznom a sállal is, mert egy észrevétlen hiba és felfeslik az egész!
De már nem nagyon hibázok, egyenletesen siklik a fonál az ujjamon, villámgyorsan csattognak a kötőtűk, szaporodnak a sorok.
Északon kezdtem, Grönland, Izland, Alaszka, Kamcsatka, Szibéria. A Sarkvidéknél még nincs semmi, oda nem lesz elég a sálkötő tudományom.
A következő évszázadban lehet, hogy erőt veszek magamon és megtanulok sapkát kötni. Körkötőtűvel. Szaporítani, fogyasztani a szemeket. Rémlik valami!
Minden sor más, élénk színű lesz majd, a tetején pamacs, pompom vagyis bojt! És akkor a Sarkvidék majd kap egy sapkát. Meg az Anktarktisz is. Csak ahhoz meg kell fordítanom a Földet, hogy rá tudjam próbálni. Mert ha visszafordítom és bő, akkor leesik. Ugye? Perszehogynem. Bár…
Az Egyenlítőtől a Rák- meg Baktérítőig még ki kell találnom valamit! Nem burkolhatom be meleg gyapjúval azt a vidéket!
Talán egy könnyű horgolás. Natúr gyöngyfonálból. Kispálca, nagypálca, ahhoz még annyit sem értek, mint a kötéshez. Mondanom sem kell, hogy nagymamám csodálatosan horgolt!
Egy laza, sikkes boleró a szavannáknak! A zsiráfok külön kérése volt, hogy ki tudják dugni a
nyakukat, úgyhogy majd olyan mintát keresek.
Itt gubbasztok a Naprendszer egy távoli zugában. Szövök-szövögetek. Mert szövőszékem is van. Egyelőre még csak kisebb dolgokat bíznak rám. A világ felfeslett szövetét javítgatom.