A sajt, a róka és a holló (spin-off)

Kora reggel sárga, kis teliholdnyi sajt gurult fürgén a mezei ösvényen. Mire odaért az öreg fűzfához, már az első napsugarak világították meg a környéket. A sajt körülnézett. Azt olvasta, hogy a fán kívül lennie kellene ott egy hollónak és egy rókának. De egyelőre nyomuk sem volt. Igaz, kicsit korábban érkezett. Így aztán a fa tövéhez gurult és tovább olvasott. Néha felnevetett, hogy miket ki nem talált az író! Hát gőze nem volt az állatokról, az egyszer biztos! Mondjuk a sajtokról sem.
Annyira belemerült az olvasásba, hogy észre sem vette, nesztelenül lopakodik felé egy róka. Illetve sompolyog!
Hiszen úgy illik. Meg hogy ravaszdi.
A róka melléült és belenézett a könyvbe.
Ekkor már persze észrevette a sajt, de csakazértsem ijedt meg, mert csak és egyébként sem.
A róka a fejét fogta:
– Ez most komoly? Ezt olvasod? Ezért hívtál ide?
– Nem hívtalak ide, éppen erre jártál!
– Jó, jó, de nem tudtam, hogy megint ezt kell eljátszanom, már annyira unom. Nem tudok ebben a szerepben kibontakozni! A hollóra meg mindig várni kell!
– Méghogy várni! – reccsent rá a fáról a holló – Hamarabb itt voltam, mint a sajt! Mivel mellesleg itt lakom. Én nem szólok semmit. Pedig nekem sem ez a szerepálmom, gondolhatod. Igazán távol áll tőlem, hogy jó ideig görcsösen szorongassak egy sajtot a csőrömben, aztán meg hiúságomban leejtsem az orrod elé!
Úgyhogy jó lenne, kedves sajt kolléga, ha elmondaná, miért is gyűltünk össze ezen a hajnali órán?
– Gyűltünk össze? Én csak eljöttem megnézni, hogy az olvasók szeme előtt tényleg megelevenedik-e az évezredes történet.
– És?
– Mi és?
– Megelevenedik?
– Hát…, nagyon úgy néz ki!
– Ez nem lehet igaz! – a holló mérgesen borzolta a tollát – Nekem erre nincs időm, délelőtt próba, este előadás, közben szinkron, azt sem tudom, hol áll a fejem
– Én ráérek – nyúlt el lustán a füvön a róka -, de ez a szerep nekem túl egyszerű. Semmi izgalom, akció! Ezért járok hónapok óta személyi edzőhöz?
A sajt egy darabig még olvasott, majd becsukta a könyvet. Rákacsintott a rókára és a hollóra, majd lassan gurulni kezdett az ösvényen.