Da capo al fine

Írta
És akkor az embernek a rázúduló információk tömegétől megnőtt az agya. Aztán a feje. A környezetszennyezéstől kisebb, de bonyolultabb járatú orra alakult ki.
Az állkapcsa és a szája megváltozott, mivel állandóan evett-rágcsált valamit, viszont kevesebb, gyengébb foga lett, hiszen nem volt szüksége erősekre.
A lába elcsökevényesedett, mert eleinte a gyaloglást felejtette el, aztán egyre kevésbé mozdult ki a lakásából.
Elszokott a napfénytől, a mesterséges képernyőkhöz idomult nagy rovarszerű, kidülledő szeme.
Ujjai erősek, de írásra képtelenek a képernyők nyomkodásától és a billentyűk püfölésétől.
A fülei fülhallgatóvá váltak.
Sokkal kevesebbet beszélt.
A szíve már csak motor volt.
Egyre görnyedtebb tartása miatt egyre gyengébb lett a gerincoszlopa, amit nagy feje még fokozott. Ha nem ült, akkor már nem tudott felegyenesedve járni.
Így aztán már alig tudta használni a kezét. Nemsokára csak négykézláb tudott menni. Az egyre kevesebb beszéd, és az elcsökevényesedett kezek miatt rohamosan csökkenni kezdett az agytérfogata, kisebb lett a koponyája.
Így hát kitartó fejlődésével visszatért oda, ahonnan sokak szerint indult. A fára.
Bár valószínűleg oda már nem tudott visszamászni. Ott kuporog a fa alatt, hallgatja rég elfeledett szívének dobogását…