Ötszavas mese: Mókus,makk, erdő, barátság, szorgalmas

A mókus egy mókusnépdalt énekelt a tölgyfa ágán, amit a nagymamája tanult az ő nagyijának a nagyijától, aki szintén a nagymamája nagymamájától tanulta.

Arról szólt, hogy a mókus vidám fenn a fán, és mindig énekel. Valamint száll az ének, szállnak az évek. Minta mókus… Ezen elgondolkozott, hogy mit jelenthet, mert ő például nem volt mintás és nem is látott még mintás mókust, de el tudta képzelni. Vagy pedig mókusminta? Olyat már látott, egyszer kapott is a szülinapjára egy mókusmintás pulcsit. De ő denevéreset szeretett volna.
Mindenesetre jól kieresztette a hangját és úgy érezte, hogy szépen is énekel, amikor felkiáltott hozzá valaki a fa alól:
– Jön még a kutyára dér!
Mi van? – zökkent ki az éneklésből a mókus – Milyen kutya? Hiszen ez itt az erdő! Itt legfeljebb vadászkutyák bukkannak fel néha, de azok is csak ritkán. Dér meg.hol van? Messze még a tél. Dér és kutya együtt végképp értelmetlen.
Úgyhogy újra énekelni kezdett, először kicsit halkabban, aztán megint önfeledten: szállana kanyárifá kalatt…
Kis idő múlva megint szólt valaki lentről:
– Ej, ej mókuskám, szép a hangod, de közeleg a tél.  Gyűjtögettél nyáron, tele a kamrád? Nehogy sírás legyen a vége!
Na erre a mókus mérges lett, villámgyorsan a földön termett. Ott egy végtelenbe nyúló hangyafolyamot látott. Mindegyik hangya cipelt valamit a hátán, levelet, bogyót, magot, bogarat.
– Le a kalappal előttetek, nagyon szorgalmasak vagytok, de miből gondoljátok, hogy nem készülök a télre?
– Láttunk már karón varjút!
A mókus most már egészen felfújta magát:
– Mi ez a példálózgatás ezekkel a szólásokkal? Kutya, varjú, mi jön még?

– Tücsök! – vágta rá egy levél alól valaki.
A mókusnak nem derengett semmi.
Egy málnaszem alól megint megszólalt egy hang.
– Tücsök és hangya!
A mókus a homlokára csapott és nevetni kezdett:
– Értem már! Azt hiszitek, ha valaki nem gyűjtöget folyamatosan, ráadásul még énekel is, az olyan, mint a mesebeli tücsök! Hát gyertek fel az odumba és nézzétek meg!
Nem kellett többször mondania, megindult a hangyafolyam a tölgyfa oldalán, egy szempillantás alatt megtelt a mókuslak hangyákkal. Egymásnak adták tovább a hírt: Teli van makkal a háza! Felkészült a télre! Bizony, úgy ám! Ő is hangya, nem tücsök, ő is hangya, nem tücsök, ő is hangya, nem tücsök!
Így született barátság a hangyák és a mókus között.